Május 20. Dream Theater: Take Away My Pain (Apu emlékére)


A Dream Theater nálam rövid, átmeneti fázis volt. Az a fázis, amikor a progresszív rock-ból elkezdtem a kemény zene felé tapogatózni. Aztán hamar úgy voltam vele, hogy progresszívnak nem eléggé progresszív, aztán a felfedező úton továbbhaladva arra is rájöttem, hogy keménynek meg szinte egyáltalán nem, legfeljebb látszólag kemény. (Az igazi kemény az nem a gitártól kemény, hanem sok minden mástól is. Azért szeretem a Sepultura Roots című lemezét.)
Sőt, inkább teátrálisnak, urambocsá, giccsesnek érzem már.
Ez a dal viszont megmaradt. Édesapám halála után a második éjszakán, ami az elsővel szemben ébren telt, meg is hallgattam, sőt, édesanyámnak is megmutattam. (Igazából csak akkor egyszer sírtam, hajnalban. Pont ez alatt a nóta alatt. It’s time to let it rain, there’s nothing left to hide, ahogy alább majd olvasható lesz, fordításban is. A másik, amire itattam még az egereket, a Not going home anymore - „Többé nem mennek haza” - volt, a Sundance Kid és Butch Cassidy befejező dallama.) Ha megszólal a szám, azt hiszitek, hogy tévedés, annyira kellemes, Hawaii-s dallammal indul. De nem tévedés, ez az a nóta. Giccses, nem mondom, persze, hogy az, viszont a szöveg belülről jön, sőt, szerintem a szerepek is szellemesen, szemléletesen vannak kiosztva, a refrén is a mondanivalót erősítve változik. (A rain szerepe is szépen változik, szerintem.) A szövegből is nyilvánvaló, hogy az egyik tag édesapjának állít emléket, de ha valaki vitatná a fordító jogát a szövegértelmezésre, a megállapítást végérvényesen bizonyítja a borítón a szám alatt található megjegyzés: Lyrics: John Petrucci, dedicated to John E. Petrucci.

Huh, most akkor sóhajtsunk egy nagyot, aztán jöjjön a szám.


Itt van, zavaró videó nélkül.


Take away my pain


I was sitting on the edge of his bed,
Az ágya szélén ültem,

Staring at the headlines on the paper.
Az újság szalagcímeit bámultam.

He said: „Look at poor Gene Kelly
Ő megszólalt: Látod, szegény Gene Kelly?

Guess he won’t be singing in the rain!
Ő se fog már énekelni az esőben.

You can take away my heroes,
A hőseimet el tudjátok venni,

Can you take away my pain?
El tudjátok venni a szenvedést?



Ref:

Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!

Leave the cold outside!
Ne engedjétek be a hideget!

Please don’t let it rain!
Ne essen be az eső!

Don’t stumble on my pride!
Hagyjátok meg a maradék méltóságom!

Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!

I’m not frightened anymore,
Nem félek már,

Just stay with me tonight,
Csak ma este maradj velem,

I’m tired of this fight,
Belefáradtam ebbe a harcba,

Soon I’ll be knocking at your door.”
Hamarosan kopogtatok az ajtódon.




She was standing by the edge of his bed
Anya ott állt az ágya mellett,

Starring at the message on their faces.
Figyelte az orvosok beszédes arcát.

He said: „What else can you do, babe?
Apa megszólalt: Mit tehetnénk, szívem?

I guess I won’t be coming home again.”
Én innen már aligha megyek haza.

They just took away all promises
Most elvették a reményt,

Make them take away my pain!”
Hát akkor vegyék el a szenvedést is!



Ref:

Take away my pain!
Vegyétek el a szenvedést!

Leave the cold outside!
Ne engedjétek be a hideget!

Please don’t let it rain!
Ne essen be az eső!

Don’t stumble on my pride!
Hagyjátok meg a maradék méltóságom!

Take away my pain!
Vegyétek el a fájdalmamat!

I’m not frightened anymore.
Nem félek már.

Just stay with me tonight,
Csak ma este maradj velem,

I’m tired of this fight
Belefáradtam ebbe a harcba,

Soon I’ll be knocking at your door.”
Hamarosan kopogtatok az ajtódon.




His final scene,
Az utolsó jelenetében

The actor bows,
A színész meghajol,

And all those years
A sok év

Are gone somehow,
Eltelt,

The crowd applauds,
A közönség tapsol,

The curtain falls.
A függöny legördül.




I was standing by the edge of a water,
Valami víz szélén álltam,

I noticed my reflection in the waves,
A hullámokban megláttam a tükörképem,

Then I saw you looking back at me,
Aztán azt láttam, hogy te nézel vissza rám,

And I knew that for a moment
És tudtam, hogy

You were calling out my name.
A nevemet szólítod.

Took away my hero,
Elvetted a hősömet,

Will you take away my pain?
Elvennéd a fájdalmamat is?



Ref:

Take away my pain!
Vegyétek el a fájdalmamat!

Let the cold inside!
Engedjétek be a hideget!

It’s time to let it rain!
Zuhogjon végre az eső,

There’s nothing left to hide.
Nincs már mit titkolnom. (Értelmezném: Nem kell már hiúságból visszafogni magam.)

Take away my pain,
Vedd el a fájdalmamat,

I’m not frighetened anymore,
Nem félek már,

I’m learning to survive
Megtanulok élni úgy,

Without you in my life
Hogy te nem vagy ott mellettem,

Till you come knocking at my door
Mígnem egyszer kopogtatsz az ajtómon.






Lyrics: John Petrucci
Dedicated to John E. Petrucci

Dream Theater: Falling Into Infinity, 8.nóta


Ha bárki bármelyik sort vitatja, hogy nincs jól lefordítva, természetesen habozás nélkül javítok.






További, fordításban várható dalok:

Paper Lace: The Night Chicago Died (poén)
A néhai, dicsőséges hétfői kívánságműsor – egyébként jó – magyarításában: Chicago halálának éjszakáján. (Al Capone is felbukkan! És kiderül, mi az a tikk-takkolás a szám közepén.)

Johnny Wakelin: Zaire (poén)
Az évszázad meccse, a Rumble in the Jungle, tehát a Mohammed Ali versus George Foreman viadal pophimnuszba örökítése.

Eagles: The Last Resort (súlyos)
A Hotel California album záró száma, ha szabad ilyet mondani: veri a Hotel Californiát.

Beach Boys: California Girls (poén)
Csúcs poén, ajánlom a Leningrad Cowboys előadásában is. Egyúttal a Leningrad Cowboys talán legpoénosabb produkciója. Pedig abból van egypár.

(Felmerülő igény esetén megpróbálom angolra a Sajtból van a holdat. :-)
(The Moon is made of cheese?)